Az öntözővíz minőségének megítéléséhez minden esetben laboratóriumi analízist kell végezni. Különösen fontos ez a talaj nélküli termesztés esetén, ahol valamennyi tápelemet vízben adagolunk. A szükséges pótlás megállapításához tudnunk kell a természetes úton rendelkezésre álló mennyiséget.

Minden esetben meg kell határozni a Ca²⁺, Mg²⁺, Na⁺, NH₄⁺, K⁺ kationok, valamint a Cl^-, SO₄^2-, CO₃^2-, HCO₃^-, NO₃^-, PO₄^2-, anionok mennyiségét.

A mérési eredményeket a laboratóriumok milliegyenértékben (meé/l), vagy mennyiségben (ppm) adják meg. A mérési adatok értékeléséhez a 1.4.4 táblázatban található értékek adhatnak támpontot.

1.4.4 táblázat. Az öntözővíz sótartalmának várható hatásai a növényzeten (ppm)

A kalcium és magnézium

A növények elviselik a magas Ca és Mg koncentrációt. A gyakorlatban mennyiségük legtöbbször nem okoz kárt, sőt nem is elégítik ki a növények igényeit. Meghatározásukra szükség van a nátrium szerepének értékeléséhez, valamint a víz keménységének megítéléséhez. A kemény víz (16<nkº) a levélre és a gyümölcsre kipermetezve fehér foltokat képezhet, az öntözőrendszerben kicsapódva eltömíti a csepegtetőelemeket, a szórófejek fúvókáit.

A nátrium

A nátrium állapotának megítélése az egyik legfontosabb tevékenység a víz elemzésénél. Amennyiben nem haladja meg a 3 meé/l (69 ppm) mennyiséget, úgy a felső öntözés nem károsítja a növényzetet. Ennél nagyobb mennyiség esetén a levélen keresztüli felvétele levélperzselést okozhat.

A nátrium a talajban szikesedést (talajtömörödést) és mérgezést okozhat. Az elfogadható mértéke SAR (Sodium Adsorption Ratio) kisebb, mint 3.

A kertészeti termesztés manapság leginkább speciális termesztőközegben történik, ahol az alacsony agyagtartalom miatt a szikesedés nem okoz problémát. Amennyiben a termesztés talajon történik és a SAR nagyobb, mint 6, úgy a talajt meszezni kell.

A kén

A kén mennyisége legtöbbször nem elegendő a növény részére. Amennyiben a vízben található mennyiség kisebb, mint 1 meé/l (48 ppm), úgy pótlásáról gondoskodni kell.

A klór

A 3 meé/l-nél (108 ppm) kisebb mennyiség lombra jutva nem okoz levélperzselést.
A 4 meé/l-nél (144 ppm) alacsonyabb mennyiség nem károsítja a gyökérzetet.

Ammónium, nitrát, foszfor, kálium

Ezen elemeknek a maximálisan engedélyezett mennyisége általában nincs meghatározva az öntözővízben. Természetes körülmények között mennyiségük alacsony, nem elégítik ki a növény szükségleteit. Jelentős előfordulásra szennyvizek, tisztított vizek öntözésénél számíthatunk, ekkor tápanyagként számba vehetők.

A tisztított vizeknél a fenti ionok mennyisége nagyban függ a hőmérséklettől (a kezelő telepen folyó biológiai tisztítás miatt), így mennyiségi előfordulásukat az év folyamán gyakran ellenőrizni kell.

Mikroelemek

A bór alacsony (kevesebb, mint 0,3 ppm) vagy magas (nagyobb 1,5 ppm) volta okozhat problémát. Amennyiben mennyisége kevés, úgy pótlásra szorul, ha eléri, vagy meghaladja az 1,5 ppm értéket, akkor az adott növény esetében külön kell vizsgálni a bór toleranciát.

A réz, cink mennyisége általában szintén meghatározásra kerül a laboratóriumi vizsgálat során. Az öntözővízben található mennyiségük általában nem tükrözi a növények általi felvehetőségüket, mert nem olyan vegyületekben találhatóak, melyeket a növény képes felvenni.

A vas és a mangán mennyisége nagyon jelentős kérdés. Ezek az elemek változó vegyértékűek, oxidáló közegben újabb oxigént tudnak megkötni. Ennek hatására más tulajdonságuk lesz, oldhatóságuk drasztikusan csökken, a csepegtető elemekben oldhatatlan kicsapódást képeznek. Ezen elemek jelenléte a vizet sárgás-barnára színezi, kipermetezve a növények és a termesztőközeg szintén hasonló színű lesz.

A fluor és a lítium mennyisége néhány helyen jelentős mértékű lehet. Az 1 ppm feletti fluor és 2,5 ppm-t meghaladó mennyiségű lítium egyes növények részére már veszélyes lehet.