Az oldatszivattyúk meghajtásuk szerint különböző kialakításúak lehetnek:

1. Az öntözővíz energiáját felhasználók
2. Külső energiaforrást használók

1. Az öntözővíz energiáját felhasználók

Az öntözővíz energiájának felhasználásával pumpálják az oldatot a rendszerbe, így nincs szükség külső energiaforrásra. A fix térfogatú adagok száma szoros összefüggésben van a víz nyomásával, az adagolás jól szabályozható.

Működtetésükhöz legalább 1,5 bar nyomás szükséges. Az üzemeltetést nem a szállítóvezetékben átfolyó víz mennyisége, hanem annak nyomása befolyásolja, így rugalmasan állítható az adagolás.

Szerelésük a vízszállító vezetékre történik, lehetőleg minél közelebb a rendszer legnagyobb nyomású pontjához, a szivattyúhoz. Egymástól minimum 30 cm-re két megfelelő méretű, csappal zárható leágazást kell kialakítani. A szivattyúhoz közelebb eső a nyomóvezeték, mely biztosítja az üzemeltetéshez szükséges vizet, a távolabbin keresztül jut be a tápoldat a vezetékbe. A kifolyó víz tárolását, elvezetését biztosítani kell.

A tápoldat mennyiségének szabályozása a nyomóvezeték fojtásával történik. A csap zárásával a löketek száma, így a beadagolt oldat térfogata csökken. Teljesítményük elérheti az 1900 l/h-t. Folyadékmérők és szelepek beépítésével automatizálhatók.

Léteznek olyan kialakítású injektorok, melyek a vízszállító rendszerbe építve, a kimeneti oldalon fellépő nyomáscsökkenést használják fel a működtetéshez és nem bocsátanak ki vizet.

Az alkalmazási körülménytől függően ez a jellemző jelentős előnyt jelenthet. Üzemeltetésükhöz, a fentiekhez képest, lényegesen nagyobb vízátfolyás szükséges, ennek függvénye az adagolás is.

A szivattyúkat használat után tiszta vízzel mossuk át, mert a beszáradt sókristályok károsíthatják a tömítéseket, szelepeket.

Az 5.6.8 számú ábrán membrános szivattyú telepítése látható. Az elérhető teljesítmény alapján több változata is van, 3-50 l/h, 15-250 l/h, 50-600 l/h és 100-1200 l/h folyadék szállítására képes egységek között választhatunk.

A befecskendezett oldat mennyiségéhez viszonyítva kétszeres vízmennyiséget használnak fel hajtóvízként működésük során.

A szivattyú ráfolyásos, a tápoldatnak magasabban kell elhelyezkedni, mint a vezérlő szelep szintje.

5.6.8 ábra. AMIAD T.M.B. membrános szivattyú beszerelése az öntözővíz hálózatba
(Grafika: Aquarex '96 Kft.)

Az 5.6.9 számú ábrán lineáris motorral hajtott szivattyú telepítési vázlata látható. Ha az oldat elfogy a tartályból, úgy automatikusan leáll. Az adagolás kézi kapcsolóval is felfüggeszthető, vagy elektronikával a löketszám beállítható.

A bejuttatott oldatmennyiség háromszorosa szükséges hajtóvízként.

Egy egység maximum 320 l/h oldat továbbítására képes, mely egy vezérlő és több szivattyú egybeépítésével növelhető. Gyártják önfelszívó és ráfolyásos változatban is.

A csatlakozásai könnyen bonthatók, így üzemen kívül a szántóföldön egyszerűen leszerelhetők.

 5.6.9 ábra. AMIAD 4-01 tip. tápoldatozó telepítési vázlata
(Grafika: Aquarex '96 Kft.)

Az 5.6.10 számú ábrán lineáris motorral hajtott szivattyú egy másik kialakítása látható. Ez kompakt kialakítású, jól szerelhető.

5.6.10 ábra. Lineáris motorral hajtott kompakt kialakítású szivattyú
(Fotó: Tóth Á.)

Az 5.6.11 és 5.6.12 számú ábrán átfolyásos injektor látható, ennek is többféle teljesítményű változata létezik. A legnagyobb modell 20 m³ víz átfolyása esetén 400 l/h oldat szállítását tudja elvégezni.

5.6.11 ábra. TEFEN típusú átfolyó rendszerű tápoldatozó
(Fotó: Tóth Á.)

5.6.12 ábra. Párhuzamosan kapcsolt átfolyó rendszerű tápoldatozók
(Fotó: Irritec)

2. Külső energiaforrást használók

Az öntözővezetékbe külön szivattyú (booster) segítségével is bejuttathatjuk az oldatokat, az adagolás az alkalmazott megoldástól függően rendkívül pontos.

A működtetéshez elektromos áramot, robbanómotort, vagy traktor erőleadó tengelyét is használhatunk. Az elektromos árammal hajtott szivattyú könnyen automatizálható.

Az üzemeltetés során figyelembe kell venni az öntöző- és tápoldatozó rendszer egymástól független működését. Az öntözővíz áramlásának megszűnése esetén a tápoldatok továbbítása folyhat, így teljes töménységű oldat kerülhet a növények gyökereihez. Vízmérőt felhasználva jeladóként ez a probléma kiküszöbölhető.

Alkalmazásukra általában növényházakban kerül sor.

A szállított folyadék mennyisége tetszés szerint választható meg.

5.6.13 ábra. Villanymotorral hajtott, kettős vegyszeradagoló szivattyú
(Fotó: Tóth Á.)

Keverőgépek

Napjaink a növényházakban a víz kezelésére és tápoldatozásra keverőgépet használnak, mellyel a különböző sók oldata egyszerre juttatható - a növény fejlődési állapotának megfelelő kémhatás, sóösszetétel és sókoncentráció mellett – az öntözővízbe.

A legáltalánosabb kialakítás a 4 törzsoldat tartállyal üzemelő gép.

Az ’A’ tartály tartalmazza a N, K műtrágyákat, melyek jól oldhatók, egymással vegyületet alkotnak, vagy keverhetők.

A ’B’ tartály tartalmazza a P műtrágyát, mely magas kémhatás esetén oldhatatlan sót képez a vízben található Ca, Mg ionokkal.

A ’C’ tartályban a Ca, Mg tartalmú vegyületek vannak, melyek szintén érzékenyek a magas kémhatásra és adagolásuk nem egyeztethető össze más tartály vegyületével.

A ’D’ tartályból a savat juttatják az öntözővízbe.

A mikroelemek adagolásához további tartályokat is alkalmazhatnak.

A tartályokat célszerű valamilyen keverőberendezéssel ellátni, hogy a betöltött sók oldása gyorsabb legyen, elkerüljük a kiülepedést. Ehhez lehet használni mechanikus keverőt, de nagyon jó megoldás a levegő bevezetése a tartályba, mert intenzív keverés érhető el és nem szükséges drága saválló fém alkatrész használata.

Csoportosításuk lehet

Műszaki kialakításuk szerint:

1. Keverőtartályos gépek
2. Mellékágba épített gépek

Irányítástechnikai szempont alapján:

• Vezérelt adagolás
• Szabályozott adagolás

1. Keverőtartályos gépek

Az öntözővíz teljes mennyisége egy keverőtartályon halad át, ahol az érintkezik a szabad levegővel. A bevezetés úgy történik, hogy a víz az edényben forgó mozgást végezzen, így a Venturi csövek által bejuttatott anyagok jobban elkeverednek. A vízben vegyületben levő CO₂ kiléphet a kötésből, ezzel csökkentve az oldat pufferkapacitását. Ez fontos szempont az öntözővíz kémhatásának szabályzásához. Ha a CO₂ a vízkijuttató elemeknél szabadul fel, az teljesen más kémhatást eredményez a növénynél, mint amit mi a gépen beállítottunk. A gép alkalmazása ott szükséges, ahol magas a víz hidrokarbonát tartalma.

5.6.14 ábra. A víz és tápoldat sematikus útja a keverőgépben
(Grafika: Irritec S.p.A)

A tartályból az tápoldatot egy beépített szivattyú helyezi újra nyomás alá és juttatja el a növények, valamint a törzsoldatok adagolását végző Venturi csöveket felé. A gyártó által beépített szivattyú nyomása pontosan ismert, így a Venturi csövek teljesítménye jól tervezhető, üzemük stabil. A törzsoldat mennyiségi szabályzása a Venturi cső felszívó ágába épített elektromos szelepek nyitásával, zárásával történik, mely folyamatot egy központi elektronika vezérli az elmenő oldalra beépített EC és pH mérő szondák adatai alapján.

5.6.15 ábra. Tartályos keverőgép öntözésvezérléssel
(Grafika: Irritec S.p.A.)

2. Mellékágba épített gépek

Az öntözővíznek egy kisebb része halad át a gépen. A törzsoldatokat tartalmazó vizet a főágba préseli vissza a beépített szivattyú. Az törzsoldatok bekeverése hasonló módon történik, mint a tartályos gépeknél.

Előnye a megoldásnak az egyszerűbb szerkezet, a kisebb szivattyú teljesítmény igény, mert nem kell nulláról létrehozni az üzemi nyomást. A gép meglevő gerincvezetékre utólag is csatlakoztatható, lehetséges egy gép szezonon belüli áttelepítése, pl. meggy érése után az alma ültetvényben üzemelni.

5.6.16 ábra. Mellékágba épített gép sematikus elrendezése
(Grafika: Irritec S.p.A.)

Vezérelt adagolás

A Venturi csövek szelepeinek vezérlése kézi beállítás alapján történik. A kezelő leolvassa az aktuális EC és pH értéket a mérőkről és a kívánt irányba állítja a törzsoldatok adagolását. A gyakorlatban az öntözővíz minősége egy adott telepen nem változik az öntözési szezonban, tehát a kijuttatott víz jellemzői a beadagolt anyagoktól függ. Amennyiben a telepen egy-egy fejlődési szakaszhoz beállítják a gépet, úgy már csak a mennyiségi szabályzásra van szükség, melyet egy kommersz öntözésvezérlővel meg lehet oldani.

Előnye a megoldásnak, hogy egyszerű, olcsó, könnyen javítható.

Hátránya, hogy a telepen csak egyetlen növény termeszthető, azonos fejlődési szakaszban. Ez sok esetben nem gond, pl. csak paradicsomot termelő növényházak esetén.

Szabályozott adagolás

A Venturi csövek vezérlése egy intelligens központ utasítása alapján történik. A kezelő megadja a kívánt EC, pH értéket, keverési arányt és a központ ennek elérésig vezérli a szelepeket.

Előnye, hogy többféle növény, eltérő fejlődési fázisban is termeszthető a telepen, mert minden öntözési zónához külön keverési program állítható be.

Hátránya a bonyolult, drága gép, az azonnali szerviz biztosításának nehézsége. Meghibásodása esetén csak specialista képes javítani, akinek munkaszüneti napokon is rendelkezésre kell állni.

A hobbi tápoldatos termesztést mutatja be az angol nyelvű videofilm.