• Eltömődés

Fizikai részecskékkel szennyezett víz esetén a csepegtető elemek 0,4-1 mm közötti méretű járatai eldugulnak. Ezek a szennyeződések különböző típusú szűrők alkalmazásával jól eltávolíthatók.

Magas oldott só, így kalcium-karbonát, vas- és mangán tartalom esetén a kicsapódó sók, elzárják az adagoló elemeket. A kicsapódás elsősorban az elem kijáratára jellemző, ahol a vízcseppek beszáradása után a sók kirakódnak.

8.1.4 ábra. Az öntözővíz sótartalmának kicsapódása a csepegtető gomb felszínén
(Fotó: Tóth Á.)

A vas- és mangán tartalom baktériumoknak is lehetnek táptalajai, amelyek nyálkás szervesanyag tartalma összegyűjtheti a fizikai szennyeződéseket is. A víz kénhidrogén tartalma szintén elősegíti baktériumok megtelepedését a csőhálózatban.

A meleg, tápanyag dús környezet lehetőséget ad algák, baktériumok gyors szaporodására az öntözőrendszer különböző pontjain, melyek a vízárammal sodródva eltömik a csepegtető elemek bevezető nyílásait.

• A magas relatív páratartalom hiánya

Egyes kertészeti növények magas relatív páratartalmat igényelnek, amit az alacsony kijuttatási párolgás nem fedez. Ilyen esetekben ködösítő, párásító szórófejeket is kell üzemeltetni.

• Sófelhalmozódás a növény közelében

A víz által nedvesített talaj határánál (a „hagyma” alakú beázási kép felülete mentén) a sókoncentráció megnövekszik. Ha a csepegtetőcső rosszul telepített, vagy a kijuttató elemek egymástól távol helyezkednek el, úgy a növény ebbe a magasabb sókoncentrációjú részbe kerülhet, ahol fejlődéséhez a körülmények nem ideálisak.

8.1.5 ábra. Beszivárgási görbék, melyek jelölik a sófelhalmozódás határát is
(BRESLER,E.: 1978. Analysis of trickle irrigation with application to design problems. Irrig. Sci, 1: 3-17. p.)