Az oldatok összetételének tervezésekor az alábbi szempontokat vegyük figyelembe:

1. ne okozzon eltömődést és ne károsítsa a rendszer anyagát,
2. szántóföldi körülmények között is biztonságosan lehessen alkalmazni,
3. a különböző összekevert sók képezzenek oldatot,
4. az alkotórészek ne lépjenek káros reakcióba egymással és az öntözővíz sótartalmával.

Új oldatok használata előtt mindig végezzünk keverési próbát. Átlátszó falú edényben az öntözővizet oldószernek használva keverjük össze a tervezett oldatot. Két óra eltelte után vizsgáljuk meg az edényt. A keverék nem használható amennyiben az edény alján, oldalán kiválásokat tapasztalunk, vagy az oldat opálos, nem átlátszó.

Ne tegyük a vízbe az adott hőmérsékleten oldódó anyag maximális mennyiségét, mivel a hőmérséklet csökkenésével az kikristályosodhat. Külön figyelembe kell venni az egyes anyagok oldhatóságát, ha más alkotórészeket is használunk, mivel a keverékekben más lesz az oldhatóság.

Amennyiben folyamatosan többféle típusú és adagú kemikáliát használunk, úgy célszerűbb külön szivattyúkat alkalmazni. Ezzel elkerülhetjük az átszerelésből és az adagállításból származó hibákat.

A berendezések beépítése tegye lehetővé a könnyű mosást, tisztítást. A mozgó alkatrészt tartalmazó szivattyúkat minden használat után el kell mosni, mivel a kiszáradáskor képződő sókristályok újraindításkor tönkreteszik a tömítéseket.

A szivattyúk bekötési pontjának kiválasztásához vegyük figyelembe a következőket. A szűrő előtti bekötés esetén az esetlegesen bejutott szennyeződéseket ki tudjuk szűrni. Amennyiben automata szűrőtisztás került beépítésre, úgy a kemikália szennyezheti a környezetet. Ebben az esetben az automata típusát úgy kell megválasztani, hogy mosás alatt a kemikália adagolását szüneteltesse. Amennyiben a tápoldatozó lehetővé teszi, szűrjük a tápoldatot, így a szűrő után is beköthető.

2.3.1 ábra. Tápoldatkeverő vezérlő egysége
(Fotó: Tóth Á.)

A tápoldatozás idejének meghatározásához - az öntözési cikluson belül - két gyakorlata van. Az egyik módszer szerint a teljes öntözés alatt adagoljuk a kemikáliát. Ez a megoldás feltételezi a folyamatos, napi kisadagú kijuttatást. A berendezés ekkor beépített, nem áttelepíthető, az öntözött területen csak egyféle növény található. A másik módszer csak az öntözési idő második és harmadik negyedében juttat kemikáliát a rendszerbe, így lehetőséget ad a csővezetékek tiszta vizes átöblítésére. Ezt a megoldást használjuk, ha különböző növények találhatók a területen, vagy a kemikáliát szakaszosan adagoljuk egy-egy koncentráltabb adag kijuttatásával.

A tápoldatozás egyenletességének megítéléséhez fontos szempont a működő öntözőrendszer vízkijuttatási egyenletessége, melynek minimális értéke 85% legyen. A műtrágya egyenletes kijuttatása a víz eloszlásától függ!

A tápoldatok koncentrációjának változása három tényezőtől függ:

• Nem tökéletes oldódás a törzsoldat tartályban, a beadagolt műtrágya csak részben oldódott fel.
• A műtrágya adagoló szivattyúk teljesítményének menet közbeni változása. A változás oka típusonként más-más lehet, az öntözővízzel hajtottak esetében leggyakrabban a nyomásváltozás lehet az ok.
• Az öntözővíz mennyiségének időbeli változása. Ez adódhat az egyes szakaszok eltérő nagyságából, az eltérő térszíni magasságtól, valamilyen eseti vízkivételtől.

Tápoldatozás használata esetén a rendszer alkotóelemeinek anyagát gondosan kell megválasztani. Valamennyi beépített eszköznek ellen kell állni a különböző vegyszerek oldó, oxidáló hatásának. A réz bármilyen formája erősen korrodálja az alumíniumot, a foszfor és az ammónia a bronz elemeket károsítja.

A rendszerbe biztonsági elemeket kell beépíteni a vegyszer kútba történő visszacsorgásának, vízadagolás nélküli bejuttatás, elfolyás megakadályozására.