1.5 Vízforrások

Tanulási célok

Ennek a leckének az a célja, hogy

ismerje meg a vízben oldott sók mennyiségének hatását a mikroöntöző telepek használatára, élettartamára.

Tanulási idő

Tanulási idő 45 perc

Magyarország vízkészletének megítélésében két állásfoglalás ismert.

Az első a különböző meteorológia adatokat, indexeket veszi figyelembe, melyek alapján az ország a vízhiányos területek közé tartozik.
A második álláspont az ország éves vízmérlegét veszi alapul, melyben döntő szerepet játszanak a határon túlról érkező felszíni és felszín alatti vizek.

Az ország éves vízkészlete kb. 170 km³-re becsülhető. Ebből 115 km³ a határon túlról érkezik, 55 km³ hazánkban hull le, melyből 5 km³ elfolyik, így déli határainkon 120 km³- víz távozik.

Az éves ivóvíz kb. 0,4, az ipari víz felhasználás 0,2 km³-re tehető, melyek tisztítás után döntően visszakerülnek a felszíni vizekbe.

A hivatalosan felhasznált öntözővíz mennyisége kb. 0,3 km³.

Az evaporáció maximális értéke kb. 80 km³, tehát jelenlegi készleteinkből 90 km³-t mindenképpen át kell engedni a déli országokba. Ez az érték hazánk jó vízellátást jelenti, mely azonban időben és helyileg nem feltétlenül érzékelhető. Az utóbbi két jellemző tározókkal és csatornák építésével javítható.

Az öntözéshez igénybe vehető vízforrások az alábbiak lehetnek:

            Vízfolyások
            Állóvizek
            Talaj- és rétegvizek
            Tisztított szennyvizek

Vízfolyások

A különböző patakok, folyók az évszaktól, az áradásoktól függően sok szerves és szervetlen anyagot tartalmazhatnak.

A vízfolyások kémiai vízminősége kedvező az öntözés szempontjából. Kicsi az oldott sótartalmuk, alacsony a Na koncentrációja.

Példa

Az adatok azt mutatják, hogy a víz kémiai minősége is változik az év folyamán. Például a Tiszántúlon a csatornákat tavasszal töltik fel a Tisza vizével, ekkor javul a víz minősége. A Nagykunsági főcsatornához közeleső felhasználók (Kenderes, Kisújszállás) esetében nincs minőségi különbség a folyóhoz képest, a távolabbi csatornákban azonban jelentős romlás mérhető. Ennek oka lehet az egyes csatornák kettős hasznosítása, ilyenkor a visszamaradt belvíz miatt mérhető magasabb sótartalom. A csatornák kapcsolatba kerülhetnek a talajvízzel is, annak tavaszi-nyár eleji tetőzésénél. Egyes frissen létesített csatorna esetében a talajszelvényből is jelentős mennyiségű só oldódhat ki. A sókoncentrációt növelheti a víz elpárolgása, a beszáradás is.

1.5.1 ábra. Öntözőgépek táplálása csatornából
(Fotó: Tóth Á.)

Állóvizek

A földfalú víztározók esetén fontos a partfalak megfelelő karbantartása, mellyel a szűrést könnyíthetjük meg. A partoldal megfelelő rézsűszöge és füvesítése megakadályozza a talaj bemosódását. A tározókat felhasználhatjuk az iszap és agyag ülepítésére is. A leülepedő szemcsék mérete a víz mozgásától is függ, a homokszemcsék ülepedési sebessége kb. 1 m/óra. Az agyagrészecskék lerakódásához néhány napos állás szükséges. A lebegő anyagok kicsapódását elősegíthetjük kémiai anyagok adagolásával. Kisebb tározók, tartályok a víz magas vastartalma esetén felhasználhatók az oldott vas és mangán oxidálásához és ülepítéséhez. A folyamat gyorsításához alkalmazhatunk mesterséges levegőztetést pl. a befolyó víz terítését.

1.5.2 ábra. Tólevegőztetés
(http://o2hir.hu/hirek/tatabanya_tata/18778)

Az állóvizek jelentős mennyiségű élő szervezetet tartalmaznak. Ezek az év során tömegükben és összetételükben a víz fizikai, kémiai és biológiai jellemzői szerint változnak. Az élő szervezetek szűrésére kisebb felhasználás esetén lamellás, nagyobb vízfelhasználás esetén kőzetszűrő használható.

Tavak esetén a szivattyú szívókosarát a fenék és a felszín között félúton helyezzük el. Így elkerülhetjük a felszínen lebegő gazdagabb élővilág, vagy a fenéken leülepedett iszap, szerves anyag felszívását.

Sótartalmuk valamely élővízzel tartott kapcsolatuk alapján változatos mértékű lehet, a nyári párolgás sótartalmukat koncentrálhatja. Lefolyástalan állóvizekben a sótartalom a talajvizéhez lesz hasonló, ennek használata öntözésre szikesedési problémákat vethet fel.

Víztartályok alkalmazása esetén az öntözések között tartsuk üresen azokat, vagy ha az üzemeltetéshez szükséges az állandó töltöttség, úgy rézgálic használatával megakadályozhatjuk az élő szervezetek egy részének megjelenését. Az ajánlott koncentráció 2 ppm (1 m³ vízhez 2 gr.).

A szívócsövet a fenék szintjénél legalább 10 cm-rel magasabban csatlakoztassuk az üledékek felszívásának elkerülésére.

Talaj- és rétegvizek

Szervesanyag tartalmuk alacsony, a szilárd részecskék változatos mennyiségben és arányban fordulhatnak elő, ami a sótartalmukra is igaz. A sók között jelentős mennyiségű lehet a kalcium (Ca) és a magnézium (Mg) vegyülete. Ezek a kémhatás, nyomás- valamint hőmérsékleti viszonyok megváltozása miatt szemcsék formájában kicsapódnak a hálózatban és a vízzel sodródva eljutnak a kijuttató elemekig, ahol eltömíthetik a bemenő nyílásokat.

Ha oldatban maradnak, úgy a beszáradás miatt, a vízadagoló elem kiömlő oldalán jelentős forrásai az eltömődésnek.

Rendkívül változatos előfordulás mellett megtalálhatók a vas (Fe), a mangán (Mn) és a kén (S) tartalmú vegyületek is. Magas nátrium (Na) tartalom esetén a talajban szolonyecesedési folyamatok megindulásával is számolnunk kell.

A talajvíz sótartalma széles tartományon belül mozog, akár ötszörös is lehet a különbség az egyes minták között. Az átlagos öntözővíz sótartalmával összehasonlítva 2-12 szeres különbség is található. Többségükre hazánkban jellemző az abszolút Na+ dominancia. A kétértékű ionok közül a Mg2+ az uralkodó. A fentiekből látható, hogy a felemelkedő talajvíz a sótartalmat veszélyes szintre növelheti a talaj művelt rétegében.

Példa

Az értékek változatossága a Kárpát-medence kialakulásának, létrejöttének folyamatával magyarázható. A medencét övező hegyekből a sók kioldódtak és a medencében a víz elpárolgása után besűrűsödtek, lerakódtak. A földkéreg mozgásával a lerakódott rétegek széttöredeztek, felemelkedtek, lesüllyedtek, újabb rétegek fedtek le. Így a vizek sótartalma kis távolságon belül is nagyon különböző lehet.

A szódaegyenérték száma alapján szintén nem alkalmazhatók a vizsgált vizek öntözésre. Különösen elgondolkodtatóak az adatok, ha figyelembe vesszük, hogy napjainkban a termelők egyre nagyobb számban létesítenek fúrt kutakat öntözés céljára.

Ebbe a kategóriába sorolható a közműi hálózatok vize is, melyek szűrése általában nem elégíti ki a mikroöntözés igényeit.

Jó minőségű vízre és bő hozamú kutakra folyók kavicságya mentén számíthatunk. A kutakból kiemelt vizet – ha a vas és mangán tartalma nem magas – közvetlenül tápláljuk be az öntözőrendszerbe, így elkerülhetjük a szennyeződését.

1.5.3 ábra. Öntözővíz kitermelése csőkútból
(Fotó: Tóth Á.)

Tisztított szennyvizek

A tisztítás módjától és mértékétől függően változatos mennyiségű szervesanyagot és általában sok sót tartalmaznak. Az öntözésnél figyelembe kell venni az egészségügyileg káros élő szervezetek és nehézfémek jelenlétét is. Ezért zöldségfélék esetében ne használjuk fel esőszerű vízpótlásra. Jó fizikai tisztítás esetén felhasználhatók eltemetett csepegtető öntözés vízforrásának.