Tanulási célok
Ennek a leckének az a célja, hogy
megismerje a többtámaszú önjáró öntözőgépek alkalmazásának előnyeit, hátrányait.
Ennek a leckének az a célja, hogy
megismerje a többtámaszú önjáró öntözőgépek alkalmazásának előnyeit, hátrányait.
Tanulási idő 45 perc
A többtámaszú önjáró berendezések kerekekre szerelt tornyokból, az ezeket összekötő 25-75 m széles ívekből, a rácsos tartó elvén alapuló, rugalmas szerkezetet alkotó merevítőkből, elektromos hajtóműből, biztonsági és szabályozó elemekből és szórófejekből állnak. Az első gépet 1948-ban építették és 4 év múlva szabadalmaztatták az USA-ban.
A többtámaszú önjáró gépek állandóan telepített berendezések, így bármikor üzemeltethetők. Üzemi nyomásuk alacsony, ezért működtetésük olcsó. Kijuttatási egyenletességük magas, az intenzitás tág határok között változtatható, szélérzékenységük kicsi.
Nagy területek öntözését biztosítja egy-egy gép. Napjainkban az utolsó tagok egyedi vezérlésével változatos alakú területen alkalmazhatók, 85%-os területi lefedettség a center-pivot (körforgó öntözőgép) kialakításnál is elérhető.
Emberi beavatkozást üzemük nem igényel, távfelügyeletük jól megoldott. A tagok között beépített csuklós kötések lehetővé teszik használatukat egyenetlen felszínen is. Speciálisan épített gép max. 30%-os lejtőig használható.
7.6.11 ábra. Többtámaszú önjáró öntözőgép sematikus felépítése
(Grafika: Aquarex '96 Kft.)
Többtámaszú önjáró gép látható működés közben a videofilmen.
Mozgatását elektromos motorok biztosítják, melyekkel szemben követelmény a víz- és páralecsapódás mentesség, a nagy indítónyomaték.
7.6.12 ábra. Többtámaszú önjáró öntözőgép hajtóműve
(Fotó: Tóth Á.)
A víz kijuttatása közben a teljes szerkezet halad, a mozgása mindig a szélső toronyból indul és meghatározott szögű elmozdulás után kapcsol a következő torony motorja. A tagok között gömbcsukló adja az elmozdulás lehetőségét, az acél vízszállító vezetéket szövetbetétes hajlékony csövek kötik össze.
Az egyenesen tartást
- a felszínen kifeszített drótkötélpálya,
- vezetőbarázdát követő kerék,
- a talajba fektetett induktív vezérlőkábel, vagy
- Global Positioning System (GPS) segíti.
A vizet hajlékony csövön keresztül hidránsokból kapják vagy saját szivattyúval vannak ellátva. A vízellátás történhet a szárnyvezeték közepén, vagy az egyik végén, a körforgó (center-pivot) berendezéseknél az álló tornyon keresztül.
A vezérlőegységet a központi tornyon helyezik el, ez gondoskodik a berendezés haladási sebességének szabályozásáról, a berendezés leállításáról nyomásesés vagy vízhozam elégtelenség esetén. Minden esetben itt helyezik el az aggregátort és az azt hajtó robbanómotort.
Center-pivot berendezések áramellátása lehetséges elektromos hálózatról földkábelen keresztül.
A vízkijuttató elemek lehetnek ütközőlapos megoldásúak, melyek nyomásigénye alacsonyabb mint a billenőkaros szórófejeké.
A manapság alkalmazott mini szórófejek nagy cseppeket képeznek, így a szélérzékenység csökkenthető.
A Low Energy Precision Application (LEPA) megoldások keretében lehetséges soronként műanyag csövet felszerelni, melynek vége a talajfelszínre ér, így a párolgási veszteség, a lombozat nedvesítése elkerülhető.
A csővezeték végén nyomástól függően szórófejet szerelnek fel, nagyobb nyomást igénylő vízágyú üzeméhez könnyen telepíthető elektromos nyomásfokozó szivattyú.
7.6.13 ábra. Többtámaszú önjáró öntözőgép üzem közben
(Fotó: Tóth Á.)
Az egy berendezés által lefedett terület 50-400 ha között változik.
Működtetése teljesen automatizált, felügyeletet alig igényel.
A berendezések biztonságos mozgása és üzemképessége nagyban függ a kialakult keréknyomok mélységétől és alakjától. Ha a nyommélység több mint 15 cm, úgy nyombetöltőt vagy talajlazítót kell alkalmazni a mély bevágódás megszüntetésére.
A többtámaszú öntözőgépeket a sorok irányára merőlegesen kell mozgatni, kivéve, ha a növény töltögetést, bakhátas művelést igényel.
A többtámaszú öntözőgép legfontosabb jellemzői:
Az öntözőgép anyaga horganyzott acél, szabad magassága 3-4 m. A tornyok közötti acélcső ív egyben az osztóvezeték szerepét is betölti, átmérője 80-250 közötti, tartószerepe miatt általában a gép teljes hosszúságában azonos keresztmetszetű.
Mindhárom változat haladási sebessége 0-120 m/óra között fokozatmentesen állítható, mely igen rugalmas intenzitás beállítást tesz lehetővé.
Kis intenzitásuk miatt lehetőséget ad a termesztési technológia által megkövetelt légköri és talajnedvesség fenntartására.
A táblán oda-vissza mozgó gépek esetében probléma, hogy egy öntözési forduló befejezéskor az újabb forduló az éppen megöntözött területen kezdődik. Ezt a problémát a vízadag megválasztásával tudjuk megoldani. Olyan adagot kell választani, mely lehetővé teszi az azonnali fordulást. Másik megoldás, hogy a végállás előtt a gép mozgását felgyorsítjuk, ezzel a vízadagot csökkentjük, majd rögtön kezdjük az öntözést az kiindulási pozíció felé.
a karbantartási igények és a rendelkezésre álló víz függvényében.
A többtámaszú öntözőgép vízkijuttatásának értékelésére egyedi módszert dolgoztak ki, „Center Pivot Evaluation and Design” (CPED) néven, melyet szabványba is foglaltak az USA-ban.
1. Körforgó gépek (center-pivot):
Lefedhető terület: maximum 150 ha.
Szárnyhosszúság: 80 - 700 m.
Vízszállítás: 7 - 350 m3/h.
Nyomásigény: 1 - 3 bar a középpontban mérve.
A körforgó gépek méretét a külső részen fellépő intenzitás érték korlátozza. Ugyanis a központtól távolodva a tornyok egyre nagyobb felületet fednek le, melyet azonos szögsebességet figyelembe véve egyre nagyobb intenzitású fejekkel képesek megöntözni. Ennek gyakorlati értéke nem haladhatja meg a 70 mm/óra értéket átlagos vízvezető-képességű területeken.
A kör alakban mozgó gépek a terület kb. 75%-át öntözik meg.
A gép szórófejeinek szerelésekor, - későbbi pótlásakor - utána kell nézni, hogy azokat milyen elv alapján osztották ki. A vezetékben ugyanis az utolsó torony irányba csökken a nyomás, és nagyobb felületet kell ellátni vízzel egy-egy fejnek, mint a központi toronynál. Ezt a problémát többféle módon oldják meg a gyártók. A kijuttató elem lehet az utolsó tag felé növekvő kijuttató nyílású szórófej, vagy az utolsó tag felé csökkenő telepítési távolság.
2. Tömlős táplálású gép:
Lefedhető terület: maximum 150 ha.
Szárnyhosszúság: 600 m egyoldalú, 1000 m a betáplálási ponthoz mért szimmetrikus elrendezés esetén. A kerekek 90°-os elforgatásával a tengelyirányú vontatás könnyen megoldható a hidránssor mentén, így egyes táblák kihagyhatók az öntözési blokkból.
Vízszállítás: maximum 350 m3/h.
Nyomásigény: 3-6 bar a vízmennyiségtől és a tápláló tömlő méretétől függően. A vizet nyomott hálózatból kapja, menet közben a táplálótömlőt maga mellett vonszolja, melynek jelentős a helyigénye. A beépített diesel motor az aggregátort hajtja, mely elektromos áramot biztosít a járószerkezet hajtásához.
Szórófejek: 0,7 bar nyomásigényű, egyedi nyomásszabályozóval szerelt ütközőlapkás, vagy rotoros kivitelűek.
Tápláló tömlő: 4 vagy 6" átmérőjű, 120 m hosszúságú.
Többtámaszú önjáró gép szórófeje és működése látható a videofilmen.
3. Csatornás táplálású gépek:
Lefedhető terület: maximum 400 ha.
Szárnyhosszúság: 800 m egyoldalú, 1200 m szimmetrikus elrendezés esetén.
Vízszállítás: maximum 900 m3/h.
Nyomásigény: 2-3,5 bar.
Szórófejek: 1,4 bar nyomásigényű ütközőlapkás, vagy rotoros kivitelűek.
STETSON, L. E.: 2011. Irrigation.
Irrigation Association, Falls Church, VA, USA.
Javasolt irodalom
TÓTH, Á.: 2005. A XXI. szd. öntözőrendszerei.
Visionmaster Kiadó, Gödöllő.
Igaz
Igaz
Hamis
Igaz