Csak nagy mennyiségű víz juttatható ki, mely rombolja a talajszerkezetet. A csurgalék víz eltávolításáról gondoskodni kell, ennek mennyisége nagyban befolyásolja az öntözővíz szükségletet. A nagy mennyiségű víz levegőtlen körülményeket okoz a talajban, megemelheti a talajvíz szintjét.
Az öntözendő tábla igen változatos domborzati, talajtani adottságai miatt az árasztó öntözésnek sok változata alakult ki, melyek célja a víz minél egyenletesebb, olcsóbb elosztása.
- Vadöntözés, mint öntözési eljárás
- Limános öntözési eljárás
- Rizsárasztás, mint öntözési eljárás
- Rét- legelő árasztás, mint öntözési eljárás
- Hálózatos árasztásos öntözési eljárás
- Kalitkás árasztásos öntözési eljárás
a. Vadöntözés, mint öntözési eljárás
Az árasztó öntözés legősibb formája a vadöntözés (Mezopotámia, Egyiptom). Vadöntözésnél a vízfolyásba épített duzzasztó segítségével a tenyészidőszak előtt 800-1000 mm víz adagolásával gondoskodunk a növények víz és tápanyag ellátásáról.
Előnye, hogy az öntözővíz iszapja termékenyíti a talajt és növeli a vízkészletét.
b. Limános öntözési eljárás
A limános árasztás a tavaszi hóolvadás vizét használja fel. A lejtő magasabb részéről lefolyó vizet töltésekkel felfogják és öntözésre visszatartják. A töltések a lejtőn egymás alatt a szintvonallal párhuzamosan helyezkednek el, oldalt terelőtöltések tartják a vizet.
c. Rizsárasztás, mint öntözési eljárás
Rizsárasztás esetén a terület a teljes tenyészidőben árasztás alatt van. Ha a természetes domborzatot megtartják, akkor a rizsgátakkal szabdalják fel a területet, hogy minél szabályosabb kalitkák legyenek, de a szintvonalakkal megközelítően párhuzamosan haladjanak, így majdnem vízszintes felszín alakítható ki (6.1.2 ábra). Sík területen - tereprendezés esetén - teljesen szabályos négyszög alakú kalitkák alakíthatók ki, s azok elrendezése olyan, hogy a legkedvezőbb üzemelési rendet teszi lehetővé.
6.1.2 ábra. Rizsöntözés egyenletes esésű táblán
(Grafika: LIGETVÁRI, F.: 2008. Öntözés)
Rizsöntözés
A rizsnövény vízigénye országos átlagban 8-12000 m3/ha, ami 800-1200 mm vízborításnak felel meg. Ez a vízigény két részre oszlik: az „első árasztásra” és a vízpótlásra. Az első árasztáskor napi 22 órás üzemidővel, folyamatosan, átlagosan 1300-1500 m3/ha vizet adunk. Termelési szempontból kívánatos, hogy a rizst minél rövidebb idő alatt árasszuk el. Az árasztási idő a rizstelepek nagyságától függ. Az öntözőtelep rizstábláinak leghosszabb árasztási ideje 50-100 ha nagyság esetén 1-2 nap. A tömb (100-200 ha) 2-4 nap, míg a rizstelep maximum 6-10 nap alatt árasztandó el.
A vízpótlás az első árasztás befejezésétől augusztus végéig tart. Az állandó vízborítás magassága 150-200 mm.
A rizstermesztés gondos tereprendezést kíván, mert igen érzékeny az optimális vízborítástól való kis eltérések iránt. Ezért – ha kell, lépcsőzetes tereprendezés árán is – olyan terepet állítunk elő, amelyet töltésekkel közel vízszintes fenekű kalitkákra oszthatunk. A gépesített talajművelés érdekében szabályos alakú kalitkákat kell kialakítani.
Az öntöző- és vízelvezető csatornákkal lehetőleg párhuzamosan állandó jellegű táblaválasztó gátakat (szélgátak) építünk, melyeknek magassága 50 cm, koronaszélessége 50 cm, 1:1 vagy 1:1,5 hajlású rézsűvel. A kalitkákat egymástól átjárható gátak választják el. Magasságuk 50 cm, háromszög szelvényűek és a rézsűhajlás 1:5.
A tereprendezés pontosságát a lézer irányítású gépekkel ±1-2 cm-es eltéréssel érhetjük el. Termelési szempontból kívánatos, hogy a csatornahálózattal és az állandó jellegű táblaválasztó gátakkal a területet ne aprózzuk el, hanem lehetőleg nagyméretű, szabályos alakú táblákat alakítsunk ki. Az optimális rizstáblák hossza 400-800 m, szélessége 80-200 m. Az optimális kalitkaméret 5-12 ha.
Ideiglenes csatornákat a rizsöntözésnél nem alkalmaznak. Az állandó csatornák működése kétféle lehet:
- egyszerű és
- kettős.
A kettős működésű csatornákat csak rizsnél, de ott is ritkán alkalmazzák. Ezek egyaránt szállítanak öntözővizet a táblára, s elvezetik a felesleges vizet.
d. Rét-legelő árasztás, mint öntözési eljárás
Rét-legelő árasztáskor a természetes domborzaton a területet töltésekkel úgy osztják fel, hogy minél egyenletesebb felületű részterületeket nyerjenek. Általában szabályos területek nem alakíthatók ki. A vizet a terület szélén levő vezetékből, vagy csatornából a területre vezetik úgy, hogy egy árasztó vízréteget kapjanak. A vízadagolás befejezése után a területen maradt víz beszivárog a talajba. A kötöttebb talajok esetében előnyösebb a kevesebb vízzel végzett, de hosszabb idejű csörgedeztető jellegű árasztás. Ennek folyamán az árasztást csörgedeztetéssel kombinálják, ez is rétek, legelők esetében alkalmazható. A vizet a terület felső részén vízfátyolként bocsátják a talajra (6.1.3 ábra). A víz csörgedezése következtében a terület alsó része elárasztódik. Csörgedeztetés esetén a víz a talajba szivárog. Ez a telítődés szempontjából kedvezőbb, mint az egyszerű, nagy intenzitású árasztás.
6.1.3 ábra. Rét-legelő árasztásos öntözése
(Grafika: LIGETVÁRI, F.: 2008. Öntözés)
e. Hálózatos árasztásos öntözési eljárás
Hálózatos árasztás nagyobb területeken végezhető. Ekkor bizonyos távolságra húzott csatornahálózatot alakítunk ki. A hálózatban vezetett víz abból kilépve elborítja a területet és benedvesíti a táblát. A hálózat egy részében a víz a barázdában marad, ott csak szivárgással nedvesít. Ezt az eljárást javított árasztásnak nevezzük, mivel a fölösleges víz a barázdákkal elvezethető.
f. Kalitkás árasztásos öntözési eljárás
Kalitkás eljárást elsősorban a kertészeti kultúrákban alkalmazzák. Az öntözendő területet hosszirányú párhuzamos töltésekkel osztják fel, majd kereszttöltésekkel alakítják ki a kalitkákat. Minél nagyobb a kalitkák mérete, annál nagyobb arányban gépesíthető a munka. Az árasztó víz bizonyos ideig áll a kalitkában (6.1.4 ábra). Ezt a módszert korábban a bolgár kertészetekben alkalmazták.
6.1.4 ábra. „Bolgár” típusú kalitkás öntözés
(Grafika: LIGETVÁRI, F.: 2008. Öntözés)